Psaltaren 51

1 För sångmästaren; en psalm av David,

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára; Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!

2 när profeten Natan kom till honom, då han hade gått in till Bat-Seba.

Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;

3 Gud, var mig nådig efter din godhet, utplåna mina överträdelser efter din stora barmhärtighet.

Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.

4 Två mig väl från min missgärning, och rena mig från synd.

Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

5 Ty jag känner mina överträdelser, och min synd är alltid inför mig.

Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.

6 Mot dig allena har jag syndat och gjort vad ont är i dina ögon; på det att du må finnas rättfärdig i dina ord och rättvis i dina domar.

Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.

7 Se, i synd är jag född, och i synd har min moder avlat mig.

Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

8 Du har ju behag till sanning i hjärtegrunden; så lär mig då vishet i mitt innersta.

Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.

9 Skära mig med isop, så att jag varder ren; två mig, så att jag bliver vitare än snö.

Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.

10 Låt mig förnimma fröjd och glädje, låt de ben som du har krossat få fröjda sig.

Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.

11 Vänd bort ditt ansikte från mina synder, och utplåna alla mina missgärningar.

Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.

12 Skapa i mig, Gud, ett rent hjärta, och giv mig på nytt en frimodig ande.

Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

13 Förkasta mig icke från ditt ansikte, och tag icke din helige Ande ifrån mig.

Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.

14 Låt mig åter få fröjdas över din frälsning, och uppehåll mig med villighetens ande.

Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.

15 Då skall jag lära överträdarna dina vägar, och syndarna skola omvända sig till dig.

Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.

16 Rädda mig undan blodstider, Gud, du min frälsnings Gud, så skall min tunga jubla över din rättfärdighet.

Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.

17 Herre, upplåt mina läppar, så att min mun kan förkunna ditt lov.

Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!

18 Ty du har icke behag till offer, eljest skulle jag giva dig sådana; till brännoffer har du icke lust.

Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.

19 Det offer som behagar Gud är en förkrossad ande; ett förkrossat och bedrövat hjärta skall du, Gud, icke förakta. Gör väl mot Sion i din nåd, bygg upp Jerusalems murar. Då skall du undfå rätta offer, som behaga dig, brännoffer och heloffer; då skall man offra tjurar på ditt altare.

Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.