Psaltaren 31

1 För sångmästaren; en psalm av David. Till dig, HERRE, tager jag min tillflykt; låt mig aldrig komma på skam, befria mig genom din rättfärdighet.

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

2 Böj ditt öra till mig, rädda mig snarligen; var mig en fast klippa, en bort till min frälsning.

Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

3 Ty du är mitt bergfäste och min bort, och du skall, för ditt namns skull, leda och föra mig.

Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

4 Du skall draga mig ur det nät som de lade ut för mig; ty du är mitt värn.

Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

5 I din hand befaller jag min ande; du förlossar mig, HERRE, du trofaste Gud.

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

6 Jag hatar dem som hålla sig till fåfängliga avgudar, men jag förtröstar på HERREN.

Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

7 Jag vill fröjda mig och vara glad över din nåd, att du ser till mitt lidande, att du låter dig vårda om min själ i nöden

Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;

8 och icke överlämnar mig i fiendens hand, utan ställer mina fötter på rymlig plats.

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.

9 Var mig nådig, HERRE, ty jag är i nöd; av sorg är mitt öga förmörkat, ja, min själ såväl som min kropp.

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

10 Ty mitt liv har försvunnit i bedrövelse och mina år i suckan; min kraft är bruten genom min missgärning, och benen i min kropp äro maktlösa.

Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

11 För alla mina ovänners skull har jag blivit till smälek, ja, till stor smälek för mina grannar och till skräck för mina förtrogna; de som se mig på gatan fly undan för mig.

Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

12 Jag är bortglömd ur hjärtat, såsom vore jag död; jag har blivit såsom ett sönderslaget kärl.

Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

13 Ty jag hör mig förtalas av många; skräck från alla sidor! De rådslå med varandra mot mig och stämpla för att taga mitt liv.

Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

14 Men jag förtröstar på dig, HERRE; jag säger: »Du är min Gud.»

De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

15 Min tid står i dina händer; rädda mig från mina fienders hand och mina förföljare.

Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

16 Låt ditt ansikte lysa över din tjänare; fräls mig genom din nåd.

Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

17 HERRE, låt mig icke komma på skam, ty jag åkallar dig; låt de ogudaktiga komma på skam och varda tystade i dödsriket. (Sheol h7585)

Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. (Sheol h7585)

18 Må lögnaktiga läppar förstummas, de som tala vad fräckt är mot den rättfärdige, med högmod och förakt.

A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

19 Huru stor är icke din godhet, den du förvarar åt dem som frukta dig, och den du bevisar inför människors barn mot dem som taga sin tillflykt till dig!

Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

20 Du beskärmar dem i ditt ansiktes beskärm mot människors sammangaddning; du döljer dem i din hydda mot tungors angrepp.

Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

21 Lovad vare HERREN, ty han har bevisat mig sin underbara nåd genom att beskära mig en fast stad!

Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

22 Ty väl sade jag i min ångest: »Jag är bortdriven från dina ögon.» Likväl hörde du mina böners ljud, när jag ropade till dig.

Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

23 Älsken HERREN, alla I hans fromme. HERREN bevarar de trogna, men han vedergäller i fullt mått den som över högmod.

Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!

24 Varen frimodiga och oförfärade i edra hjärtan, alla I som sätten edert hopp till HERREN.

Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!