< Psaltaren 30 >

1 En psalm, en sång av David, vid templets invigning. Jag vill upphöja dig, HERRE, ty du har dragit mig ur djupet, du har icke låtit mina fiender glädja sig över mig.
Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.
2 HERRE, min Gud, jag ropade till dig, och du helade mig.
Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.
3 HERRE, du förde min själ upp ur dödsriket, du tog mig levande ut från dem som foro ned i graven. (Sheol h7585)
Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)
4 Lovsjungen HERREN, I hans fromme, och prisen hans heliga namn.
Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.
5 Ty ett ögonblick varar hans vrede, men hela livet hans nåd; om aftonen gästar gråt, men om morgonen kommer jubel.
Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.
6 Jag sade, när det gick mig väl: »Jag skall aldrig vackla.»
Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.
7 HERRE, i din nåd hade du gjort mitt berg starkt; men du fördolde ditt ansikte, då förskräcktes jag.
Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.
8 Till dig, HERRE, ropade jag, och till Herren bad jag:
Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:
9 »Vad vinning har du av mitt blod, eller därav att jag far ned i graven? Kan stoftet tacka dig, kan det förkunna din trofasthet?
Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?
10 Hör, o HERRE, och var mig nådig; HERRE, var min hjälpare.»
Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.
11 Då förvandlade du min klagan i fröjdesprång; du klädde av mig sorgens dräkt och omgjordade mig med glädje.
Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.
12 Därför skall min ära lovsjunga dig, utan att tystna; HERRE, min Gud, jag vill tacka dig evinnerligen.
Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.

< Psaltaren 30 >