Psaltaren 3
1 En psalm av David, när han flydde för sin son Absalom.
Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
2 HERRE, huru många äro icke mina ovänner! Ja, många resa sig upp mot mig.
Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
3 Många säga om mig: »Det finnes ingen frälsning för honom hos Gud.»
De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
4 Men du, HERRE, är en sköld för mig; du är min ära och den som upplyfter mitt huvud.
Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
5 Jag höjer min röst och ropar till HERREN, och han svarar mig från sitt heliga berg. (Sela)
Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
6 Jag lade mig och somnade in; jag har åter vaknat upp, ty HERREN uppehåller mig.
Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
7 Jag fruktar icke för skaror av många tusen, som lägra sig mot mig runt omkring.
Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
8 Stå upp, HERRE, fräls mig, min Gud; ty du slår alla mina fiender på kinden, du krossar de ogudaktigas tänder. Hos HERREN är frälsningen; över ditt folk komme din välsignelse. (Sela)
Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
