Psaltaren 16
1 En sång av David. Bevara mig, Gud, ty jag tager min tillflykt till dig.
Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2 Jag säger till HERREN: »Du är ju Herren; för mig finnes intet gott utom dig;
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3 de heliga som finnas i landet, de äro de härliga till vilka jag har allt mitt behag.»
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4 Men de som taga sig en annan gud, de hava stora vedermödor; jag vill icke offra deras drickoffer av blod eller taga deras namn på mina läppar.
Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5 HERREN är min beskärda del och bägare; du är den som uppehåller min arvedel.
Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6 En lott har tillfallit mig i det ljuvliga, ja, ett arv som behagar mig väl.
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7 Jag vill lova HERREN, ty han giver mig råd; ännu om natten manar mig mitt innersta.
Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8 Jag har haft HERREN för mina ögon alltid; ja, han är på min högra sida, jag skall icke vackla.
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9 Fördenskull gläder sig mitt hjärta, och min ära fröjdar sig; jämväl min kropp får bo i trygghet.
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10 Ty du skall icke lämna min själ åt dödsriket, du skall icke låta din fromme få se graven. (Sheol h7585)
Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
11 Du skall kungöra mig livets väg; inför ditt ansikte är glädje till fyllest, ljuvlighet i din högra hand evinnerligen.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
