Psaltaren 139

1 För sångmästaren; av David; en psalm. HERRE, du utrannsakar mig och känner mig.

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

2 Evad jag sitter eller uppstår, vet du det; du förstår mina tankar fjärran ifrån.

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

3 Evad jag går eller ligger, utforskar du det, och med alla mina vägar är du förtrogen.

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

4 Ty förrän ett ord är på min tunga, se, så känner du, HERRE, det till fullo.

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5 Du omsluter mig på alla sidor och håller mig i din hand.

Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6 En sådan kunskap är mig alltför underbar; den är mig för hög, jag kan icke begripa den.

Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.

7 Vart skall jag gå för din Ande, och vart skall jag fly för ditt ansikte?

Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

8 Fore jag upp till himmelen, så är du där, och bäddade jag åt mig i dödsriket, se, så är du ock där. (Sheol h7585)

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)

9 Toge jag morgonrodnadens vingar, gjorde jag mig en boning ytterst i havet,

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10 så skulle också där din hand leda mig och din högra hand fatta mig.

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

11 Och om jag sade: »Mörker må betäcka mig och ljuset bliva natt omkring mig»,

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

12 så skulle själva mörkret icke vara mörkt för dig, natten skulle lysa såsom dagen: ja, mörkret skulle vara såsom ljuset.

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

13 Ty du har skapat mina njurar, du sammanvävde mig i min moders liv.

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

14 Jag tackar dig för att jag är danad så övermåttan underbart; ja, underbara äro dina verk, min själ vet det väl.

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

15 Benen i min kropp voro icke förborgade för dig, när jag bereddes i det fördolda, när jag bildades i jordens djup.

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.

16 Dina ögon sågo mig, när jag ännu knappast var formad; alla mina dagar blevo uppskrivna i din bok, de voro bestämda, förrän någon av dem hade kommit.

Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

17 Huru outgrundliga äro icke för mig dina tankar, o Gud, huru stor är icke deras mångfald!

És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

18 Skulle jag räkna dem, så vore de flera än sanden; när jag uppvaknade, vore jag ännu hos dig.

Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

19 Gud, o att du ville dräpa de ogudaktiga! Ja, måtte de blodgiriga vika bort ifrån mig,

Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!

20 de som tala om dig med ränker i sinnet, de som hava bragt dina städer i fördärv!

A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.

21 Skulle jag icke hata dem som hata dig, HERRE? Skulle jag icke känna leda vid dem som stå dig emot?

Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

22 Jag hatar dem med starkaste hat; ja, mina fiender hava de blivit.

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!

23 Utrannsaka mig, Gud, och känn mitt hjärta; pröva mig och känn mina tankar,

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

24 och se till, om jag är stadd på en olycksväg, och led mig på den eviga vägen.

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!