Psaltaren 130

1 En vallfartssång. Ur djupen ropar jag till dig, HERRE.

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 Herre, hör min röst, låt dina öron akta på mina böners ljud.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 Om du, HERRE, vill tillräkna missgärningar, Herre, vem kan då bestå?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 Dock, hos dig är ju förlåtelse, på det att man må frukta dig.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 Jag väntar efter HERREN, min själ väntar, och jag hoppas på hans ord.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 Min själ väntar efter Herren mer än väktarna efter morgonen, ja, mer än väktarna efter morgonen.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Hoppas på HERREN, Israel; ty hos HERREN är nåd, och mycken förlossning är hos honom.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 Och han skall förlossa Israel från alla dess missgärningar.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.