Psaltaren 122

1 En vallfartssång; av David. Jag gladdes, när man sade till mig: »Vi skola gå till HERRENS hus.»

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

2 Våra fötter fingo träda in i dina portar, Jerusalem,

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jerusalem, du nyuppbyggda stad, där hus sluter sig väl till hus,

Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

4 dit stammarna draga upp, HERRENS stammar, efter lagen för Israel, till att prisa HERRENS namn.

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

5 Ty där äro ställda domarstolar, stolar för Davids hus.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

6 Önsken Jerusalem frid; ja, dem gånge väl, som älska dig.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

7 Frid vare inom dina murar, välgång i dina palats!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8 För mina bröders och vänners skull vill jag tillsäga dig frid.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9 För HERRENS, vår Guds, hus' skull vill jag söka din välfärd.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!