Psaltaren 108

1 En sång, en psalm av David.

Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

2 Mitt hjärta är frimodigt, o Gud, jag vill sjunga och lova; ja, så vill min ära.

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

3 Vakna upp, psaltare och harpa; jag vill väcka morgonrodnaden.

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

4 Jag vill tacka dig bland folken, HERREN, och lovsjunga dig bland folkslagen.

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

5 Ty din nåd är stor ända uppöver himmelen, och din trofasthet allt upp till skyarna.

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

6 Upphöjd vare du, Gud, över himmelen, och över hela jorden sträcke sig din ära.

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

7 På det att dina vänner må varda räddade, må du giva seger med din högra hand och bönhöra mig.

Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

8 Gud har talat i sin helgedom: »Jag skall triumfera, jag skall utskifta Sikem och skall avmäta Suckots dal.

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

9 Mitt är Gilead, mitt är Manasse, Efraim är mitt huvuds värn,

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

10 Juda min härskarstav; Moab är mitt tvagningskärl, på Edom kastar jag min sko; över filistéernas land höjer jag jubelrop.»

Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

11 Vem skall föra mig till den fasta staden, vem leder mig till Edom?

Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

12 Har icke du, o Gud, förkastat oss, så att du ej drager ut med våra härar, o Gud?

Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

13 Giv oss hjälp mot ovännen; ty människors hjälp är fåfänglighet. Med Gud kunna vi göra mäktiga ting; han skall förtrampa våra ovänner. Se Ära i Ordförkl.

Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.