Ordspråksboken 1
1 Detta är Salomos ordspråk, Davids sons, Israels konungs.
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
2 Av dem kan man lära vishet och tukt,
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
3 så ock att förstå förståndigt tal. Av dem kan man undfå tuktan till insikt och lära rättfärdighet, rätt och redlighet.
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
4 De kunna giva åt de fåkunniga klokhet, åt den unge kunskap och eftertänksamhet.
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
5 Genom att höra på dem förökar den vise sin lärdom och förvärvar den förståndige rådklokhet.
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
6 Av dem lär man förstå ordspråk och djupsinnigt tal, de vises ord och deras gåtor.
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
7 HERRENS fruktan är begynnelsen till kunskap; vishet och tuktan föraktas av oförnuftiga.
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
8 Hör, min son, din faders tuktan, och förkasta icke din moders undervisning.
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
9 Ty sådant är en skön krans för ditt huvud och en kedja till prydnad för din hals.
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
10 Min son, om syndare locka dig, så följ icke.
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
11 Om de säga: »Kom med oss; vi vilja lägga oss på lur efter blod, sätta försåt för de oskyldiga, utan sak;
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
12 såsom dödsriket vilja vi uppsluka dem levande, friska och sunda, såsom fore de ned i graven; (Sheol h7585)
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
13 allt vad dyrbart är skola vi vinna, vi skola fylla våra hus med byte;
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
14 dela du med oss vår lott, alla skola vi hava samma pung» --
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
15 då, min son, må du ej vandra samma väg som de. Nej, håll din fot ifrån deras stig,
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
16 ty deras fötter hasta till vad ont är, och äro snara, när det gäller att utgjuta blod.
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
17 Ty väl är det fåfängt, då man vill fånga fåglar, att breda ut nätet i hela flockens åsyn.
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
18 Men dessa ligga på lur efter sitt eget blod, de sätta försåt för sina egna liv.
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
19 Så går det envar som söker orätt vinning: sin egen herre berövar den livet.
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
20 Visheten höjer sitt rop på gatan, på torgen låter hon höra sin röst.
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
21 I bullrande gathörn predikar hon; där portarna i staden öppna sig, där talar hon sina ord:
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
22 Huru länge, I fåkunnige, skolen I älska fåkunnighet? Huru länge skola bespottarna hava sin lust i bespottelse och dårarna hata kunskap?
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
23 Vänden om och akten på min tillrättavisning; se, då skall jag låta min ande flöda för eder jag skall låta eder förnimma mina ord.
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
24 Eftersom I icke villen höra, när jag ropade, eftersom ingen aktade på, när jag räckte ut min hand,
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
25 eftersom I läten allt mitt råd fara och icke villen veta av min tillrättavisning
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
26 därför skall ock jag le vid eder ofärd och bespotta, när det kommer, som I frukten,
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
27 ja, när det I frukten kommer såsom ett oväder, när ofärden nalkas eder såsom en storm och över eder kommer nöd och ångest.
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
28 Då skall man ropa till mig, men jag skall icke svara, man skall söka mig, men icke finna mig.
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
29 Därför att de hatade kunskap och icke funno behag i HERRENS fruktan,
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
30 ej heller ville följa mitt råd, utan föraktade all min tillrättavisning,
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
31 därför skola de få äta sina gärningars frukt och varda mättade av sina egna anslag.
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
32 Ty av sin avfällighet skola de fåkunniga dräpas. och genom sin säkerhet skola dårarna förgås.
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
33 Men den som hör mig, han skall bo i trygghet och vara säker mot olyckans skräck.
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
