Ordspråksboken 7
1 Min son, tag vara på mina ord, och göm mina bud inom dig.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Håll mina bud, så får du leva, och bevara min undervisning såsom din ögonsten.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Bind dem vid dina fingrar, skriv dem på ditt hjärtas tavla.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Säg till visheten: »Du är min syster», och kalla förståndet din förtrogna,
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 så att de bevara dig för främmande kvinnor, för din nästas hustru, som talar hala ord.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Ty ut genom fönstret i mitt hus, fram genom gallret där blickade jag;
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 då såg jag bland de fåkunniga, jag blev varse bland de unga en yngling utan förstånd.
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Han gick fram på gatan invid hörnet där hon bodde, på vägen till hennes hus skred han fram,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 skymningen, på aftonen av dagen, nattens dunkel, när mörker rådde
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Se, då kom där en kvinna honom till mötes; hennes dräkt var en skökas, och hennes hjärta illfundigt.
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 Yster och lättsinnig var hon, hennes fötter hade ingen ro i hennes hus.
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Än var hon på gatan, än var hon på torgen vid vart gathörn stod hon på lur.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Hon tog nu honom fatt och kysste honom och sade till honom med fräckhet i sin uppsyn:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 »Tackoffer har jag haft att frambära; i dag har jag fått infria mina löften.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Därför gick jag ut till att möta dig jag ville söka upp dig, och nu ha jag funnit dig.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Jag har bäddat min säng med sköna täcken, med brokigt linne från Egypten.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Jag har bestänkt min bädd med myrra, med aloe och med kanel.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Kom, låt oss förnöja oss med kärlek intill morgonen, och förlusta oss med varandra i älskog.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Ty min man är nu icke hemma han har rest en lång väg bort.
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Sin penningpung tog han med sig; först vid fullmånstiden kommer han hem.»
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Så förleder hon honom med allahanda fagert tal; genom sina läppars halhet förför hon honom.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Han följer efter henne med hast, lik oxen som går för att slaktas, och lik fången som föres bort till straffet för sin dårskap;
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 ja, han följer, till dess pilen genomborrar hans lever, lik fågeln som skyndar till snaran, utan att förstå att det gäller dess liv.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Så hören mig nu, I barn, och given akt på min muns tal.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Låt icke ditt hjärta vika av till hennes vägar, och förvilla dig ej in på hennes stigar.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Ty många som ligga slagna äro fällda av henne, och stor är hopen av dem hon har dräpt.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
