< Job 37 >

1 Ja, vid sådant förskräckes mitt hjärta, bävande spritter det upp.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Hören, hören huru hans röst ljuder vred, hören dånet som går ut ur hans mun.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Han sänder det åstad, så långt himmelen når, och sina ljungeldar bort till jordens ändar.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Efteråt ryter så dånet, när han dundrar med sin väldiga röst; och på ljungeldarna spar han ej, då hans röst låter höra sig.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Ja, underbart dundrar Gud med sin röst, stora ting gör han, utöver vad vi förstå.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Se, åt snön giver han bud: »Fall ned till jorden», så ock åt regnskuren, åt sitt regnflödes mäktiga skur.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Därmed fjättrar han alla människors händer, så att envar som han har skapat kan lära därav.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Då draga sig vilddjuren in i sina gömslen, och i sina kulor lägga de sig till ro.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Från Stjärngemaket kommer då storm och köld genom nordanhimmelens stjärnor;
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 med sin andedräkt sänder Gud frost, och de vida vattnen betvingas.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Skyarna lastar han ock med väta och sprider omkring sina ljungeldsmoln.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 De måste sväva än hit, än dit, alltefter hans rådslut och de uppdrag de få, vadhelst han ålägger dem på jordens krets.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Än är det som tuktoris, än med hjälp åt hans jord, än är det med nåd som han låter dem komma.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Lyssna då härtill, du Job; stanna och betänk Guds under.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Förstår du på vad sätt Gud styr deras gång och låter ljungeldarna lysa fram ur sina moln?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Förstår du lagen för skyarnas jämvikt, den Allvises underbara verk?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Förstår du huru kläderna bliva dig så heta, när han låter jorden domna under sunnanvinden?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Kan du välva molnhimmelen så som han, så fast som en spegel av gjuten metall?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Lär oss då vad vi skola säga till honom; för vårt mörkers skull hava vi intet att lägga fram.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Ej må det bebådas honom att jag vill tala. Månne någon begär sitt eget fördärv?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Men synes icke redan skenet? Strålande visar han sig ju mellan skyarna, där vinden har gått fram och sopat dem undan.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 I guldglans kommer han från norden. Ja, Gud är höljd i fruktansvärt majestät;
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 den Allsmäktige kunna vi icke fatta, honom som är så stor i kraft, honom som ej kränker rätten, ej strängaste rättfärdighet.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Fördenskull frukta människorna honom; men de självkloka -- dem alla aktar han ej på.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

< Job 37 >