Job 36
1 Vidare sade Elihu:
És folytatá Elihu, és monda:
2 Bida ännu litet, så att jag får giva dig besked, ty ännu något har jag att säga till Guds försvar.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Min insikt vill jag hämta vida ifrån, och åt min skapare vill jag skaffa rätt.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 Ja, förvisso skola mina ord icke vara lögn; en man med fullgod insikt har du framför dig.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Se, Gud är väldig, men han försmår dock ingen, han som är så väldig i sitt förstånds kraft.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 Den ogudaktige låter han ej bliva vid liv, men åt de arma skaffar han rätt.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Han tager ej sina ögon från de rättfärdiga; de få trona i konungars krets, för alltid låter han dem sitta där i höghet.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 Och om de läggas bundna i kedjor och fångas i eländets snaror,
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 så vill han därmed visa dem vad de hava gjort, och vilka överträdelser de hava begått i sitt högmod;
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 han vill då öppna deras öra för tuktan och mana dem att vända om ifrån fördärvet.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 Om de då höra på honom och underkasta sig, så få de framleva sina dagar i lycka och sina år i ljuvlig ro.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 Men höra de honom ej, så förgås de genom vapen och omkomma, när de minst tänka det.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 Ja, de som med gudlöst hjärta hängiva sig åt vrede och icke anropa honom, när han lägger dem i band,
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 deras själ skall i deras ungdom ryckas bort av döden, och deras liv skall dela tempelbolares lott.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 Genom lidandet vill han rädda den lidande, och genom betrycket vill han öppna hans öra.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Så sökte han ock draga dig ur nödens gap, ut på en rymlig plats, där intet trångmål rådde; och ditt bord skulle bliva fullsatt med feta rätter.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 Men nu bär du till fullo ogudaktighetens dom; ja, dom och rättvisa hålla dig nu fast.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Ty vrede borde ej få uppegga dig under din tuktans tid, och huru svårt du än har måst plikta, borde du ej därav ledas vilse.
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Huru kan han lära dig bedja, om icke genom nöd och genom allt som nu har prövat din kraft?
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Du må ej längta så ivrigt efter natten, den natt då folken skola ryckas bort ifrån sin plats.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Tag dig till vara, så att du ej vänder dig till vad fördärvligt är; sådant behagar dig ju mer än att lida.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Se, Gud är upphöjd genom sin kraft. Var finnes någon mästare som är honom lik?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Vem har föreskrivit honom hans väg, och vem kan säga: »Du gör vad orätt är?»
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Tänk då på att upphöja hans gärningar, dem vilka människorna besjunga
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 och som de alla skåda med lust, de dödliga, om de än blott skönja dem i fjärran.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Ja, Gud är för hög för vårt förstånd, hans år äro flera än någon kan utrannsaka.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Se, vattnets droppar drager han uppåt, och de sila ned såsom regn, där hans dimma går fram;
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 skyarna gjuta dem ut såsom en ström, låta dem drypa ned över talrika människor.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Ja, kan någon fatta molnens utbredning, braket som utgår från hans hydda?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Se, sitt ljungeldsljus breder han ut över molnen, och själva havsgrunden höljer han in däri.
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Ty så utför han sina domar över folken; så bereder han ock näring i rikligt mått.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 I ljungeldsljus höljer han sina händer och sänder det ut mot dem som begynna strid.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Budskap om honom bär hans dunder; själva boskapen bebådar hans antåg.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
