Job 19
1 Därefter tog Job till orda och sade:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Huru länge skolen I bedröva min själ och krossa mig sönder med edra ord?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Tio gånger haven I nu talat smädligt mot mig och kränkt mig utan all försyn.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Om så är, att jag verkligen har farit vilse, då är förvillelsen min egen sak.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Men viljen I ändå verkligen förhäva eder mot mig, och påstån I att smäleken har drabbat mig med skäl,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 så veten fastmer att Gud har gjort mig orätt och att han har omsnärjt mig med sitt nät.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Se, jag klagar över våld, men får intet svar; jag ropar, men får icke rätt.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Min väg har han spärrat, så att jag ej kommer fram, och över mina stigar breder han mörker.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Min ära har han avklätt mig, och från mitt huvud har han tagit bort kronan.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Från alla sidor bryter han ned mig, så att jag förgås; han rycker upp mitt hopp, såsom vore det ett träd.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Sin vrede låter han brinna mot mig och aktar mig såsom sina ovänners like.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Hans skaror draga samlade fram och bereda sig väg till anfall mot mig; de lägra sig runt omkring min hydda.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Långt bort ifrån mig har han drivit mina fränder; mina bekanta äro idel främlingar mot mig.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Mina närmaste hava dragit sig undan, och mina förtrogna hava förgätit mig.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Mitt husfolk och mina tjänstekvinnor akta mig såsom främling; en främmande man har jag blivit i deras ögon.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Kallar jag på min tjänare, så svarar han icke; ödmjukt måste jag bönfalla hos honom.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Min andedräkt är vidrig för min hustru, jag väcker leda hos min moders barn.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Till och med de små barnen visa mig förakt; så snart jag står upp, tala de ohöviskt emot mig.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Ja, en styggelse är jag för alla dem jag umgicks med; de som voro mig kärast hava vänt sig emot mig.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Benen i min kropp tränga ut i hud och hull; knappt tandköttet har jag fått behålla kvar.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Haven misskund, haven misskund med mig, I mina vänner, då nu Guds hand så har hemsökt mig.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Varför skolen I förfölja mig, I såsom Gud, och aldrig bliva mätta av mitt kött?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Ack att mina ord skreves upp, ack att de bleve upptecknade i en bok,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 ja, bleve med ett stift av järn och med bly för evig tid inpräglade i klippan!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Dock, jag vet att min förlossare lever, och att han till slut skall stå fram över stoftet.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Och sedan denna min sargade hud är borta, skall jag fri ifrån mitt kött få skåda Gud.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Ja, honom skall jag få skåda, mig till hjälp, för mina ögon skall jag se honom, ej såsom en främling; därefter trånar jag i mitt innersta.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Men när I tänken: »huru skola vi icke ansätta honom!» -- såsom vore skulden att finna hos mig --
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 då mån I taga eder till vara för svärdet, ty vreden hör till de synder som straffas med svärd; så mån I då besinna att en dom skall komma.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
