Job 15

1 Därefter tog Elifas från Teman till orda och sade:

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2 Skall en vis man tala så i vädret och fylla upp sitt bröst med östanvind?

Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3 Skall han försvara sin sak med haltlöst tal, med ord som ingenting bevisa?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4 Än mer, du gör gudsfruktan om intet och kommer med klagolåt inför Gud.

Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

5 Ty din ondska lägger dig orden i munnen, och ditt behag står till illfundigt tal.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6 Så dömes du nu skyldig av din mun, ej av mig, dina egna läppar vittna emot dig.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7 Var du den första människa som föddes, och fick du liv, förrän höjderna funnos?

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8 Blev du åhörare i Guds hemliga råd och fick så visheten i ditt våld?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9 Vad vet du då, som vi icke veta? Vad förstår du, som ej är oss kunnigt?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10 Gråhårsman och åldring finnes också bland oss, ja, en som övergår din fader i ålder.

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

11 Försmår du den tröst som Gud har att bjuda, och det ord som i saktmod talas med dig?

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12 Vart föres du hän av ditt sinne, och varför välva dina ögon så,

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 i det du vänder ditt raseri mot Gud och öser ut ord ur din mun?

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 Vad är en människa, att hon skulle vara ren? Vad en av kvinna född, att han skulle vara rättfärdig?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15 Se, ej ens på sina heliga kan han förlita sig, och himlarna äro icke rena inför hans ögon;

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

16 huru mycket mindre då den som är ond och fördärvad, den man som läskar sig med orättfärdighet såsom med vatten!

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17 Jag vill kungöra dig något, så hör nu mig; det som jag har skådat vill jag förtälja,

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18 vad visa män hava gjort kunnigt, lagt fram såsom ett arv ifrån sina fäder,

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19 ifrån dem som allena fingo landet till gåva, och bland vilka ingen främling ännu hade trängt in:

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 Den ogudaktige har ångest i alla sina dagar, under de år, helt få, som beskäras en våldsverkare.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

21 Skräckröster ljuda i hans öron; när han är som tryggast, kommer förhärjaren över honom.

A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

22 Han har intet hopp om räddning ur mörkret, ty svärdet lurar på honom.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

23 Såsom flykting söker han sitt bröd: var är det? Han förnimmer att mörkrets dag är för handen.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Ångest och trångmål förskräcka honom, han nedslås av dem såsom av en stridsrustad konung.

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

25 Ty mot Gud räckte han ut sin hand, och mot den Allsmäktige förhävde han sig;

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

26 han stormade mot honom med trotsig hals, med sina sköldars ryggar i sluten hop;

Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 han höljde sitt ansikte med fetma och samlade hull på sin länd;

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28 han bosatte sig i städer, dömda till förstöring, i hus som ej fingo bebos, ty till stenhopar voro de bestämda.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

29 Därför bliver han ej rik, och hans gods består ej, hans skördar luta ej tunga mot jorden.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 Han kan icke undslippa mörkret; hans telningar skola förtorka av hetta, och själv skall han förgås genom Guds muns anda.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

31 I sin förvillelse må han ej lita på vad fåfängligt är, ty fåfänglighet måste bliva hans lön.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 I förtid skall hans mått varda fyllt, och hans krona skall ej grönska mer.

Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

33 Han bliver lik ett vinträd som i förtid mister sina druvor, lik ett olivträd som fäller sina blommor.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

34 Ty den gudlöses hus förbliver ofruktsamt, såsom eld förtär hyddor där mutor tagas.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 Man går havande med olycka och föder fördärv; den livsfrukt man alstrar är ett sviket hopp.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.