< Job 12 >

1 Därefter tog Job till orda och sade:
Felele erre Jób, és monda:
2 Ja, visst ären I det rätta folket, och med eder kommer visheten att dö ut!
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Dock, jämväl jag har förstånd så gott som I, icke står jag tillbaka för eder; ty vem är den som ej begriper slikt?
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Så måste jag då vara ett åtlöje för min vän, jag som fick svar, så snart jag ropade till Gud; man ler åt en som är rättfärdig och ostrafflig!
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 Ja, med förakt ses olyckan av den som står säker; förakt väntar dem vilkas fötter vackla.
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 Men förhärjares hyddor åtnjuta frid, och trygghet få sådana som trotsa Gud, de som hava sin gud i sin hand.
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Men fråga du boskapen, den må undervisa dig, och fåglarna under himmelen, de må upplysa dig;
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 eller tala till jorden, hon må undervisa dig, fiskarna i havet må giva dig besked.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Vem kan icke lära genom allt detta att det är HERRENS hand som har gjort det?
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 I hans han är ju allt levandes själ och alla mänskliga varelsers anda.
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Skall icke öra pröva orden, likasom munnen prövar matens smak?
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 Vishet tillkommer ju de gamle och förstånd dem som länge hava levat.
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 Hos Honom finnes vishet och makt, hos honom råd och förstånd.
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Se, vad han river ned, det bygges ej upp; för den han spärrar inne kan ingen upplåta.
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Han håller vattnen tillbaka -- se, se då bliver där torrt, han släpper dem lösa, då fördärva de landet.
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 Hos honom är kraft och klokhet, den förvillade och förvillaren äro båda i hans hand.
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 Rådsherrar utblottar han, han för dem i landsflykt, och domare gör han till dårar.
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 Han upplöser konungars välde och sätter fångbälte om deras höfter.
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 Präster utblottar han, han för dem i landsflykt, och de säkrast rotade kommer han på fall.
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Välbetrodda män berövar han målet och avhänder de äldste deras insikt.
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 Han utgjuter förakt över furstar och lossar de starkes gördel.
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 Han blottar djupen, så att de ej höljas av mörker, dödsskuggan drager han fram i ljuset.
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Han låter folkslag växa till -- och förgör dem; han utvidgar deras gränser, men för dem sedan bort.
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 Stamhövdingar i landet berövar han förståndet, han leder dem vilse i väglösa ödemarker.
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 De famla i mörkret och hava intet ljus, han kommer dem att ragla såsom druckna.
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

< Job 12 >