Psaltaren 94
1 Herre Gud, hvilkom hämnden tillhörer; Gud, hvilkom hämnden tillhörer, bete dig.
Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2 Upphöj dig, du verldenes domare; vedergäll dem högfärdigom det de förtjena.
Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3 Herre, huru länge skola de ogudaktige, huru länge skola de ogudaktige pråla;
Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4 Och så högmodeliga tala; och alle ogerningsmän så berömma sig?
Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5 Herre, de förtrycka ditt folk, och plåga ditt arf.
Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6 Enkor och främlingar dräpa de, och faderlösa döda de;
özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7 Och säga: Herren ser det intet; och Jacobs Gud aktar det intet.
S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8 Märker dock, I galne ibland folket; och I dårar, när viljen I vise varda?
Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9 Den der örat planterat hafver, skulle han icke höra? Den der ögat gjort hafver, skulle han icke se?
Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10 Den der Hedningarna näpser, skulle han icke straffa? den der menniskorna lärer hvad de veta.
Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11 Men Herren vet menniskornas tankar, att de fåfängelige äro.
Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12 Säll är den som du, Herre, tuktar, och lärer honom genom din lag;
Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13 Att han tålamod hafva må, då illa går; tilldess dem ogudaktiga grafven beredd varder.
hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14 Ty Herren skall icke förkasta sitt folk, eller öfvergifva sitt arf.
Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15 Ty rätt måste dock blifva rätt; och thy måste all from hjerta tillfalla.
Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16 Ho står med mig emot de onda? Ho träder till mig emot de ogerningsmän?
Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17 Om Herren icke hulpe mig, så låge min själ fulltnär uti det stilla.
Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18 Jag sade: Min fot hafver stapplat; men din nåd, Herre, uppehöll mig.
Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19 Jag hade mycket bekymmer i mitt hjerta; men din tröst gladde mina själ.
Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20 Du kommer ju aldrig öfverens med dem skadeliga stolenom, som lagen illa uttyder.
Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21 De rusta sig emot dens rättfärdigas själ, och fördöma oskyldigt blod.
Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22 Men Herren är mitt beskärm, min Gud är mitt hopps tröst.
De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23 Och han skall vedergälla dem deras orätt, och skall förgöra dem för deras ondskos skull; Herren, vår Gud, skall förgöra dem.
s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
