Psaltaren 92

1 En Psalm till att sjunga på Sabbathsdagen. Det är en kostelig ting att tacka Herranom, och lofsjunga dino Namne, du Aldrahögste;

Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

2 Om morgonen förkunna dina nåde. och om aftonen dina sanning;

Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

3 På tio stränger, och psaltare; med spelande på harpo.

Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

4 Ty, Herre, du låter mig gladeligen sjunga om dine verk, och jag berömmer dina händers verk.

Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

5 Herre, huru äro dine verk så store! dine tankar äro så svåra djupe.

Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

6 En galen tror det intet, och en dåre aktar sådant intet.

A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

7 De ogudaktige grönskas såsom gräs, och de ogerningsmän blomstras alle; tilldess de förderfvade varda till evig tid.

Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

8 Men du, Herre, äst den Högste, och blifver evinnerliga.

Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

9 Ty si, dine fiender, Herre, si, dine fiender skola förgås, och alle ogerningsmän måste förströdde varda.

Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

10 Men mitt horn skall upphöjdt varda, såsom ens enhörnings, och jag varda smord med färska oljo.

De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

11 Och mitt öga skall lust se på mina fiendar, och mitt öra skall lust höra på de arga, som sig emot mig sätta.

És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

12 Den rättfärdige skall grönskas, såsom ett palmträ; han skall växa, såsom ett cedreträ på Libanon.

Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

13 De der planterade äro uti Herrans hus, de skola i vår Guds gårdom grönskas.

Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

14 Och om de än gamle varda, skola de likväl blomstras, fruktsamme och färske vara;

Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

15 Att de förkunna skola, att Herren så from är; min tröst, och intet orätt är i honom.

Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!