Psaltaren 92

1 En Psalm till att sjunga på Sabbathsdagen. Det är en kostelig ting att tacka Herranom, och lofsjunga dino Namne, du Aldrahögste;

Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

2 Om morgonen förkunna dina nåde. och om aftonen dina sanning;

hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

3 På tio stränger, och psaltare; med spelande på harpo.

a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

4 Ty, Herre, du låter mig gladeligen sjunga om dine verk, och jag berömmer dina händers verk.

Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

5 Herre, huru äro dine verk så store! dine tankar äro så svåra djupe.

Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

6 En galen tror det intet, och en dåre aktar sådant intet.

Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

7 De ogudaktige grönskas såsom gräs, och de ogerningsmän blomstras alle; tilldess de förderfvade varda till evig tid.

mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

8 Men du, Herre, äst den Högste, och blifver evinnerliga.

Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

9 Ty si, dine fiender, Herre, si, dine fiender skola förgås, och alle ogerningsmän måste förströdde varda.

Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

10 Men mitt horn skall upphöjdt varda, såsom ens enhörnings, och jag varda smord med färska oljo.

De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

11 Och mitt öga skall lust se på mina fiendar, och mitt öra skall lust höra på de arga, som sig emot mig sätta.

Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

12 Den rättfärdige skall grönskas, såsom ett palmträ; han skall växa, såsom ett cedreträ på Libanon.

Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

13 De der planterade äro uti Herrans hus, de skola i vår Guds gårdom grönskas.

elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

14 Och om de än gamle varda, skola de likväl blomstras, fruktsamme och färske vara;

Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

15 Att de förkunna skola, att Herren så from är; min tröst, och intet orätt är i honom.

hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.