Psaltaren 9

1 En Psalm Davids, om den sköna, ungdomen, till att föresjunga. Jag tackar Herranom af allt hjerta, och förtäljer all din under.

Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

2 Jag fröjdar mig, och är glad i dig; och lofvar ditt Namn, du Aldrahögste;

Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

3 Att du mina ovänner tillbakadrifvit hafver; de äro fallne och förgångne för dig.

Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;

4 Ty du drifver min rätt och min sak; du sitter på stolen en rätt domare.

Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.

5 Du straffar Hedningarna, och förgör de ogudaktiga; deras namn utskrapar du till evig tid.

Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

6 Fiendernas svärd hafva en ända; städerna hafver du omstört; deras åminnelse är förgången med dem.

Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

7 Men Herren blifver evinnerliga; sin stol hafver han beredt till doms.

Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.

8 Och han skall döma jordenes krets rätt, och regera folket rättsinneliga.

És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

9 Och Herren är dens fattigas beskärm; ett beskärm i nödene.

És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.

10 Derföre hoppas till dig de som ditt Namn känna; ty du förlåter icke dem som söka dig, Herre.

Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

11 Lofver Herran, den i Zion bor; förkunner ibland folken hans verk.

Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.

12 Ty han kommer ihåg, och frågar efter deras blod; han förgäter icke de fattigas rop.

Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

13 Herre, var mig nådelig; se till mitt elände ibland ovänner, du som upphäfver mig utu dödsens portom;

Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

14 På det jag skall förtälja all din pris uti dottrenes Zions portom; att jag öfver dina hjelp glad vara må.

Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

15 Hedningarna äro försänkte uti den grop, som de tillredt hade; deras fot är fången i nätet, som de uppställt hade.

Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

16 Så förnimmer man, att Herren skaffar rätt; den ogudaktige är besnärd uti sina händers verk, genom ordet. (Sela)

Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)

17 Ack! att de ogudaktiga till helvetet vände vorde, och alle Hedningar, som Gud förgäta. (Sheol h7585)

Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. (Sheol h7585)

18 Ty han skall icke så allstinges förgäta den fattiga; och de eländas hopp skall icke förtappadt varda evinnerliga.

Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

19 Herre, statt upp, att menniskorna icke få öfverhandena; låt alla Hedningar för dig dömda varda.

Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!

20 Gif dem, Herre, en mästare, att Hedningarna måga förnimma att de menniskor äro. (Sela)

Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)