Psaltaren 86
1 En bön Davids. Herre, böj neder dina öron, och hör mig; ty jag är elände och fattig.
Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!
2 Bevara mina själ, ty jag är helig; hjelp du, min Gud, dinom tjenare, som sig uppå dig förlåter.
Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.
3 Herre, var mig nådelig; ty jag ropar dagliga till dig.
Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!
4 Fröjda dins tjenares själ; förty efter dig, Herre, trängtar jag.
Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.
5 Ty du, Herre, äst god och nådelig, af stor godhet allom dem som åkalla dig.
Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.
6 Förnim, Herre, mina bön, och akta uppå mina böns röst.
Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!
7 Uti mine nöd åkallar jag dig, att du dock ville höra mig.
Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
8 Herre, dig är ingen lik ibland gudarna, och ingen är, som så göra kan som du.
Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!
9 Alle Hedningar, de du gjort hafver, skola komma och tillbedja för dig, Herre, och ära ditt Namn;
Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet.
10 Att du så stor äst, och gör under, och allena Gud äst.
Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!
11 Visa mig, Herre, din väg, att jag må vandra i dine sanning; behåll mitt hjerta vid det ena, att jag ditt Namn fruktar.
Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.
12 Jag tackar dig, Herre, min Gud, af allt mitt hjerta, och ärar ditt Namn evinnerliga.
Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!
13 Ty din godhet är stor öfver mig, och du hafver frälst mina själ utu det djupa helvetet. (Sheol h7585)
Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. (Sheol h7585)
14 Gud, de stolte sätta sig emot mig, och de tyranners hop står mig efter mina själ, och hafva dig intet för ögon.
Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged.
15 Men du, Herre Gud, äst barmhertig och nådelig, tålig, och af stora mildhet och trohet.
De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!
16 Vänd dig till mig, var mig nådelig; stärk din tjenare med dine magt, och hjelp dine tjenarinnos son.
Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!
17 Gör ett tecken med mig, att mig väl går, att de set, som mig hata, och skämma sig, att du med mig står, Herre, och tröstar mig.
Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.
