Psaltaren 79

1 En Psalm Assaphs. Gud, Hedningarna äro in i ditt arf fallne; de hafva orenat ditt helga tempel, och af Jerusalem stenhopar gjort.

Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.

2 De hafva gifvit dina tjenares lekamen foglomen under himmelen till att äta, och dina heligas kött djuromen på markene.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

3 De hafva utgjutit deras blod omkring Jerusalem, såsom vatten; och der var ingen, som begrof.

Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.

4 Vi äre vårom grannom till en försmädelse vordne; till spott och hån dem som omkring oss äro.

Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

5 Herre, huru länge vill du så allstings vred vara; och ditt nit, såsom en eld, brinna låta?

Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?

6 Utgjut dina grymhet öfver Hedningarna, de dig intet känna, och uppå de Konungariken, som ditt Namn intet åkalla.

Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

7 Ty de hafva uppätit Jacob, och hans hus förödt.

Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

8 Tänk icke uppå våra förra missgerningar. Förbarma dig öfver oss snarliga, ty vi äre fast eländige vordne.

Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

9 Hjelp du oss, Gud vår hjelpare, för dins Namns äros skull; fräls oss, och förlåt oss våra synder, för ditt Namns skull.

Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

10 Hvi låter du Hedningarna säga: Hvar är nu deras Gud? Låt hämnden öfver dina tjenares blod, som utgjutet är, kunnig varda, ibland Hedningarna, för vår ögon.

Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

11 Låt för dig komma de fångars suckande; efter din stora arm behåll dödsens barn.

Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

12 Och vedergäll vårom grannom sjufaldt uti deras sköte deras försmädelse, der de dig, Herre, med försmädt hafva.

És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

13 Men vi, ditt folk och din fosterfår, tackom dig evinnerliga, och förkunnom ditt lof förutan ända.

Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!