< Psaltaren 74 >

1 En undervisning Assaphs. Gud, hvi förkastar du oss så alldeles; och äst så grymmeliga vred öfver dina fosterfår?
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Tänk uppå dina menighet, den du af ålder förvärfvat, och dig till arfvedel förlöst hafver; uppå Zions berg, der du bor.
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 Trampa dem på fötterna, och stöt dem platt neder i grund. Fienden hafver all ting förderfvat i helgedomenom.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Dina ovänner ryta uti dinom husom, och sätta sina afgudar der in.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 Man ser yxerna ofvantill blänka, såsom man i en skog högge;
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 Och sönderhugga all dess tafvelverk med yxer och bilor.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 De uppbränna din helgedom; de oskära dins Namns boning i grund.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 De tala i sitt hjerta: Låter oss skinna dem; de uppbränna all Guds hus i landena.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Vår tecken se vi intet, och ingen Prophet predikar mer, och ingen, lärare lärer oss mer.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 Ack! Gud, huru länge skall ovännen försmäda; och fienden så alldeles förlasta ditt Namn?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Hvi vänder du dina hand ifrå, och dina högra hand så platt ifrå ditt sköt?
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 Men Gud är min Konung af ålder; den all hjelp gör, som på jordene sker.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 Du sönderdelar hafvet genom dina kraft, och sönderslår drakarnas hufvud i vattnet.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 Du sönderkrossar hufvuden af hvalfiskarna, och gifver dem folkena i öknene till spis.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Du låter uppvälla källor och bäcker; du låter borttorkas starka strömmar.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 Dag och natt äro dine; du gör, att både sol och stjernor sitt vissa lopp hafva.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Du sätter hvarjo lande sina gränsor; sommar och vinter gör du.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Så betänk dock det, att fienden försmäder Herran, och ett galet folk lastar ditt Namn.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 Gif dock icke dins turturdufvos själ vilddjurena, och förgät icke så platt dina fattiga kreatur.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 Tänk uppå förbundet; ty landet är allt omkring jämmerliga förhärjadt, och husen äro nederrifne.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 Låt icke de ringa afgå med skam; ty de fattige och elände lofva ditt Namn.
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Upp, o Gud, och uträtta dina sak; tänk uppå den försmädelse, som dig dagliga af de galna vederfars.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 Förgät icke dina fiendars skri; dina ovänners rasande varder ju längre ju större.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

< Psaltaren 74 >