Psaltaren 74
1 En undervisning Assaphs. Gud, hvi förkastar du oss så alldeles; och äst så grymmeliga vred öfver dina fosterfår?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Tänk uppå dina menighet, den du af ålder förvärfvat, och dig till arfvedel förlöst hafver; uppå Zions berg, der du bor.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Trampa dem på fötterna, och stöt dem platt neder i grund. Fienden hafver all ting förderfvat i helgedomenom.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Dina ovänner ryta uti dinom husom, och sätta sina afgudar der in.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 Man ser yxerna ofvantill blänka, såsom man i en skog högge;
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 Och sönderhugga all dess tafvelverk med yxer och bilor.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 De uppbränna din helgedom; de oskära dins Namns boning i grund.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 De tala i sitt hjerta: Låter oss skinna dem; de uppbränna all Guds hus i landena.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 Vår tecken se vi intet, och ingen Prophet predikar mer, och ingen, lärare lärer oss mer.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 Ack! Gud, huru länge skall ovännen försmäda; och fienden så alldeles förlasta ditt Namn?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Hvi vänder du dina hand ifrå, och dina högra hand så platt ifrå ditt sköt?
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Men Gud är min Konung af ålder; den all hjelp gör, som på jordene sker.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Du sönderdelar hafvet genom dina kraft, och sönderslår drakarnas hufvud i vattnet.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Du sönderkrossar hufvuden af hvalfiskarna, och gifver dem folkena i öknene till spis.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Du låter uppvälla källor och bäcker; du låter borttorkas starka strömmar.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 Dag och natt äro dine; du gör, att både sol och stjernor sitt vissa lopp hafva.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Du sätter hvarjo lande sina gränsor; sommar och vinter gör du.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Så betänk dock det, att fienden försmäder Herran, och ett galet folk lastar ditt Namn.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Gif dock icke dins turturdufvos själ vilddjurena, och förgät icke så platt dina fattiga kreatur.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Tänk uppå förbundet; ty landet är allt omkring jämmerliga förhärjadt, och husen äro nederrifne.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 Låt icke de ringa afgå med skam; ty de fattige och elände lofva ditt Namn.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Upp, o Gud, och uträtta dina sak; tänk uppå den försmädelse, som dig dagliga af de galna vederfars.
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Förgät icke dina fiendars skri; dina ovänners rasande varder ju längre ju större.
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
