Psaltaren 71
1 Herre, jag förtröstar uppå dig, låt mig aldrig på skam komma.
Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2 Fräls mig genom dina rättfärdighet, och hjelp mig ut; böj din öron till mig, och hjelp mig.
A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3 Var mig en stark tröst, dit jag alltid fly må, du som lofvat hafver att hjelpa mig; ty du äst min klippa och min borg.
Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4 Min Gud, hjelp mig utu dens ogudaktigas hand, utu dens orättfärdigas och tyrannens hand.
Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5 Ty du äst min tillflykt, Herre, Herre; mitt hopp allt ifrå minom ungdom.
Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6 Uppå dig hafver jag förlåtit mig, allt ifrå moderlifvet; du hafver dragit mig utu mine moders lif; min berömmelse är alltid af dig.
Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7 Jag är för mångom ett vidunder; men du äst min starka tröst.
Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8 Låt min mun full vara af ditt lof och pris dagliga dags.
Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9 Förkasta mig icke uti min ålderdom; öfvergif mig icke, när jag svag varder.
Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10 Ty mine fiender tala emot mig, och de som efter mina själ vakta, de rådslå tillhopa;
Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11 Och säga: Gud hafver öfvergifvit honom; jager efter, och griper honom; ty der är ingen hjelpare.
Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12 Gud, var icke långt borto ifrå mig; min Gud, skynda dig till att hjelpa mig.
Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13 Skämme sig och förgås, de som emot mine själ äro; varde med skam och hån öfvertäckte, de som mitt värsta söka.
Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14 Men jag vill alltid bida, och vill alltid föröka ditt lof.
Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15 Min mun skall förkunna dina rättfärdighet, dagliga dags dina salighet, den jag icke alla räkna kan.
Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16 Jag går i Herrans, Herrans kraft; jag prisar dina rättfärdighet, ja, din allena.
Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17 Gud, du hafver lärt mig af min ungdom; derföre förkunnar jag ännu din under.
Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18 Ock förlåt mig icke, Gud, i ålderdomen, när jag grå varder; tilldess jag förkunnar din arm barnabarnom, och dina magt allom dem som komma skola.
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19 Gud, din rättfärdighet är hög, du som stor ting gör. Gud, ho är dig lik?
Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20 Ty du låter mig förfara mycken och stor ångest, och gör mig åter lefvande; och hemtar mig åter upp utu jordenes djup.
A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21 Du gör mig ganska storan, och styrker mig igen.
Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22 Så tackar jag ock dig med psaltarespel, för dina trofasthet, min Gud. Jag lofsjunger dig på harpor, du Helige i Israel.
Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23 Mine läppar och min själ, som du förlöst hafver, äro glade, och lofsjunga dig.
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24 Ock talar min tunga dagliga dags om dina rättfärdighet; ty skämma måga sig, och på skam komma, de som mitt värsta söka.
Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
