Psaltaren 71
1 Herre, jag förtröstar uppå dig, låt mig aldrig på skam komma.
Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!
2 Fräls mig genom dina rättfärdighet, och hjelp mig ut; böj din öron till mig, och hjelp mig.
Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!
3 Var mig en stark tröst, dit jag alltid fly må, du som lofvat hafver att hjelpa mig; ty du äst min klippa och min borg.
Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.
4 Min Gud, hjelp mig utu dens ogudaktigas hand, utu dens orättfärdigas och tyrannens hand.
Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.
5 Ty du äst min tillflykt, Herre, Herre; mitt hopp allt ifrå minom ungdom.
Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.
6 Uppå dig hafver jag förlåtit mig, allt ifrå moderlifvet; du hafver dragit mig utu mine moders lif; min berömmelse är alltid af dig.
Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.
7 Jag är för mångom ett vidunder; men du äst min starka tröst.
Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.
8 Låt min mun full vara af ditt lof och pris dagliga dags.
Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.
9 Förkasta mig icke uti min ålderdom; öfvergif mig icke, när jag svag varder.
Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.
10 Ty mine fiender tala emot mig, och de som efter mina själ vakta, de rådslå tillhopa;
Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,
11 Och säga: Gud hafver öfvergifvit honom; jager efter, och griper honom; ty der är ingen hjelpare.
mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!
12 Gud, var icke långt borto ifrå mig; min Gud, skynda dig till att hjelpa mig.
Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.
13 Skämme sig och förgås, de som emot mine själ äro; varde med skam och hån öfvertäckte, de som mitt värsta söka.
Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
14 Men jag vill alltid bida, och vill alltid föröka ditt lof.
Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
15 Min mun skall förkunna dina rättfärdighet, dagliga dags dina salighet, den jag icke alla räkna kan.
Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
16 Jag går i Herrans, Herrans kraft; jag prisar dina rättfärdighet, ja, din allena.
Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
17 Gud, du hafver lärt mig af min ungdom; derföre förkunnar jag ännu din under.
Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
18 Ock förlåt mig icke, Gud, i ålderdomen, när jag grå varder; tilldess jag förkunnar din arm barnabarnom, och dina magt allom dem som komma skola.
De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
19 Gud, din rättfärdighet är hög, du som stor ting gör. Gud, ho är dig lik?
Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?
20 Ty du låter mig förfara mycken och stor ångest, och gör mig åter lefvande; och hemtar mig åter upp utu jordenes djup.
A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
21 Du gör mig ganska storan, och styrker mig igen.
Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
22 Så tackar jag ock dig med psaltarespel, för dina trofasthet, min Gud. Jag lofsjunger dig på harpor, du Helige i Israel.
Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
23 Mine läppar och min själ, som du förlöst hafver, äro glade, och lofsjunga dig.
Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
24 Ock talar min tunga dagliga dags om dina rättfärdighet; ty skämma måga sig, och på skam komma, de som mitt värsta söka.
Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.
