Psaltaren 7
1 Davids oskyldighet, der han om söng Herranom, för Chus ords skull, den Jeminitens. Uppå dig, Herre, tröstar jag, min Gud; hjelp mig ifrån alla mina förföljare, och undsätt mig;
Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt. Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,
2 Att de icke få mina själ fatt såsom lejon, och sönderslita henne efter ingen hjelpare är.
Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
3 Herre min Gud, hafver jag sådant gjort, och är orätt i mina händer;
Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
4 Hafver jag vedergullit dem ondt, som mig med frid läto, eller gjort dem skada, som mine fiender voro utan sak;
Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
5 Så förfölje min fiende mina själ, och få henne fatt, och nedtrampe mitt lif på markena, och lägge mina äro uti stoft. (Sela)
Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. (Szela)
6 Statt upp, Herre, i dine vrede; upphäf dig öfver mina fiendars grymhet; och hjelp mig åter in i det ämbete, som du mig befallt hafver;
Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
7 Att folket må åter församla sig till dig; och för deras skull kom upp igen.
És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
8 Herren är domare öfver folken; döm mig, Herre, efter mina rättfärdighet och fromhet.
Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
9 Låt på de ogudaktigas ondsko en ände varda, och fordra de rättfärdiga; ty du, rättfärdige Gud, pröfvar hjerta och njurar.
Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
10 Min sköld är när Gudi, hvilken de rätthjertade hjelper.
Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.
11 Gud är en rätt domare, och en Gud, som dageliga hotas.
Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
12 Vill man icke omvända sig, så hafver han hvässt sitt svärd, och spänt sin båga och måttar till;
Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
13 Och hafver lagt der dödelig skott uppå; sina pilar hafver han tillredt, till att förderfva.
Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
14 Si, denne hafver ondt i sinnet, med olycko är han hafvandes; men ett fel skall han föda.
Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.
15 Han hafver grafvit ena grop, och kastat der grant ut, och är i den gropena fallen, som han gjort hade.
Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
16 Hans olycka skall uppå hans hufvud komma, och hans arghet uppå hans hjessa falla.
Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.
17 Jag tackar Herranom för hans rättfärdighets skull, och vill lofva Herrans Namn, dens Aldrahögstas.
Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.
