Psaltaren 66
1 En Psalmvisa, till att föresjunga. Fröjdens Gudi, all land.
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 Lofsjunger, till att ära hans Namn; priser honom härliga.
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3 Säger till Gud: Huru underliga äro dina gerningar! Dinom fiendom skall fela för dine stora magt.
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 All land tillbedje dig, och lofsjunge dig; lofsjunge dino Namne. (Sela)
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
5 Kommer och ser uppå Guds verk; den så underlig är i sina gerningar, ibland menniskors barn.
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6 Han förvandlar hafvet uti det torra, så att man till fot öfver vattnet går. Dess fröjde vi oss i honom.
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7 Han är rådandes med sine kraft evinnerliga; hans ögon skåda på folken. De affällige skola icke kunna upphäfva sig. (Sela)
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
8 Lofver, I folk, vår Gud; låter hans lof vidt hördt varda;
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9 Den våra själ vid lif behåller, och låter våra fötter icke slinta.
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 Ty, Gud, du hafver försökt oss, och pröfvat oss, såsom silfver pröfvadt varder.
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 Du hafver fört oss uti häktelse; du hafver lagt en tunga på våra länder.
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 Du hafver låtit komma menniskor öfver vårt hufvud. Vi äre komne i eld och i vatten; men du hafver utfört oss, och vederqvickt oss.
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13 Derföre vill jag med bränneoffer gå in uti ditt hus, och betala dig mina löften;
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 Såsom jag mina läppar upplåtit hafver, och min mun talat hafver, i mine nöd.
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 Jag vill göra dig fet bränneoffer af brändom vädrom; jag vill offra oxar och bockar. (Sela)
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
16 Kommer hit, hörer till, alle I som Gud frukten; jag vill förtälja, hvad han mine själ gjort hafver.
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 Till honom ropade jag med min mun, och prisade honom med mine tungo.
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 Om jag något orätt förehade i mitt hjerta, så, vorde Herren mig ej hörandes.
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 Derföre hörer mig Gud, och aktar uppå min bön.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 Lofvad vare Gud, den mina bön icke förkastar, eller vänder sina godhet ifrå mig.
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
