Psaltaren 64

1 En Psalm Davids, till att föresjunga. Hör, Gud, mina röst, i mine klagan. Bevara mitt lif för den grufveliga fiendan.

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

2 Förskyl mig för de ondas församling; för deras hop, som illa göra;

Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

3 De der skärpa sina tungor, såsom ett svärd, och skjuta med sina förgiftiga ord, såsom med pilar;

a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

4 Att de måga lönliga skjuta den fromma; med hast skjuta de uppå honom, utan all fruktan.

hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

5 De äro djerfve med sin onda anslag, och talas vid, huru de snaror lägga vilja, och säga: Ho kan se dem?

Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

6 De dikta skalkhet, och hållat hemliga; de äro illfundige, och hafva listig skalkastycke före.

Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

7 Men Gud skall hasteliga skjuta dem, så att dem skall svida efter.

Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

8 Deras egen tunga skall fälla dem; så att dem bespotta skall hvar och en, som dem ser.

Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

9 Och alla menniskor, som det se, skola frukta sig, och säga: Det hafver Gud gjort; och förmärka, att det är hans gerning.

S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

10 De rättfärdige skola fröjda sig af Herranom, och förtrösta uppå honom, och alla fromma hjertan skola deraf berömma sig.

Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.