< Psaltaren 61 >
1 En Psalm Davids, till att föresjunga på strängaspel. Hör, Gud, mitt rop, och akta uppå mina bön.
Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé. Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
2 Härnedre på jordene ropar jag till dig, när mitt hjerta i ångest är: För mig dock uppå en hög klippo.
E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.
3 Ty du äst min tillflykt; ett starkt torn för mina fiendar.
Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.
4 Jag vill bo uti dine hyddo till evig tid, och min tröst hafva under dina vingar. (Sela)
Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! (Szela)
5 Ty du, Gud, hörer mina löften; du lönar dem väl, som ditt Namn frukta.
Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.
6 Du gifver Konungenom långt lif, att hans år vara ifrå slägte till slägte;
Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre nyujtsd.
7 Att han må evigliga för Gudi sittandes blifva. Bevisa honom godhet och trohet, att de bevara honom;
Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt.
8 Så vill jag lofsjunga dino Namne evinnerliga, att jag må betala mina löften dageliga.
Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.