< Psaltaren 57 >
1 Ett gyldene klenodium Davids, till att föresjunga, att han icke borto blef, då han för Saul flydde in i kulona. Gud, var mig nådelig, var mig nådelig; ty uppå dig tröstar min själ, och under dina vingars skugga hafver jag tillflykt, tilldess att det onda går öfver.
A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.
2 Jag ropar till Gud, den Aldrahögsta; till Gud, den på min jämmer en ända gör.
Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.
3 Han sänder af himmelen, och hjelper mig ifrå mina förtryckares försmädelse. (Sela) Gud sänder sina godhet och trohet.
Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.
4 Jag ligger med mine själ ibland lejon. Menniskors barn äro lågar; deras tänder äro spjut och pilar, och deras tungor skarp svärd.
Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.
5 Upphöj dig, Gud, öfver himmelen, och dina äro öfver alla verldena.
Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!
6 De ställa för min gång nät, och nedertrycka mina själ; de grafva för mig ena grop, och falla sjelfve deruti. (Sela)
Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.
7 Mitt hjerta är redo, Gud, mitt hjerta är redo, att jag skall sjunga och lofva.
Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!
8 Vaka upp, min ära, vaka upp, psaltare och harpor; bittida vill jag uppvaka.
Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
9 Herre, jag vill tacka dig ibland folken; jag vill lofsjunga dig ibland Hedningarna.
Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.
10 Ty din godhet är så vidt som himmelen är, och din sannfärdighet så vidt som skyarna gå.
Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.
11 Upphöj dig, Gud, öfver himmelen, och din ära öfver alla verldena.
Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.