Psaltaren 55
1 En undervisning Davids, till att föresjunga på strängaspel. Gud, hör mina bön, och fördölj dig icke för mitt bedjande.
Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
2 Akta uppå mig, och hör mig, huru jämmerliga jag klagar och gråter;
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
3 Att fienden så ropar, och den ogudaktige tränger; ty de vilja komma mig på skada, och äro mig svårliga vrede.
Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
4 Mitt hjerta ängslas i mitt lif, och dödsens fruktan är fallen uppå mig.
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
5 Fruktan och bäfvande är mig uppåkommet, och grufvelse hafver öfverfallit mig.
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
6 Jag sade: O! hade jag vingar såsom dufvor, att jag måtte flyga, och någorstäds blifva;
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
7 Si, så ville jag draga mig långt bort, och blifva i öknene. (Sela)
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
8 Jag ville skynda mig, att jag måtte undkomma för storm och oväder.
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
9 Gör, Herre, deras tungor oens, och låt dem förgås; ty jag ser orätt och trätor i stadenom.
Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
10 Sådant går dag och natt allt omkring, innan hans murar; möda och arbete är derinne.
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
11 Orätten regerar derinne; lögn och bedrägeri vänder intet igen uppå hans gator.
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
12 Om min fiende skämde mig, ville jag det lida; och om min hatare trugade mig, ville jag gömma mig bort för honom.
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
13 Men du äst min stallbroder, min skaffare, och min kände vän.
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
14 Vi, som vänliga omginges inbördes med hvarannan, vi vandrade i Guds hus tillhopa.
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
15 Döden öfverfalle dem, och fare sig lefvande uti helvetet; ty all skalkhet är uti deras hop. (Sheol h7585)
A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
16 Men jag vill ropa till Gud, och Herren skall hjelpa mig.
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
17 Om afton, morgon och middag vill jag klaga och gråta; så skall han höra mina röst.
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
18 Han förlöser mina själ ifrå dem som vilja till verka med mig, och skaffar henne ro; ty de äro många emot mig.
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
19 Gud skall hörat, och späka dem, den alltid blifver. (Sela) Ty de vända sig icke, och frukta Gud intet;
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
20 Ty de lägga sina händer uppå hans fridsamma, och ohelga hans förbund.
Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
21 Deras mun är halare än smör, och hafva dock örlig i sinnet; deras ord äro lenare än olja, och äro dock bar svärd.
A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
22 Kasta dina omsorg uppå Herran, han skall försörja dig; och skall icke låta den rättfärdiga i oro blifva till evig tid.
Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
23 Men Gud, du skall nederstörta dem uti den djupa kulona; de blodgiruge och falske skola icke komma till sin halfva ålder; men jag hoppas uppå dig.
Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
