Psaltaren 52

1 En undervisning Davids, till att föresjunga; Då Doeg den Edomeen kom, och bebådade Saul, och sade: David är uti Ahimelechs hus kommen. Hvad högmodas du, tyrann, att du kan skada göra? efter dock Guds godhet ännu dagliga varar.

Az éneklőmesternek; Dávid tanítása; Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be. Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

2 Din tunga far efter skada, och skär med lögn, såsom en skarp rakoknif.

Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

3 Du talar heldre ondt än godt, och heldre falskt än rätt. (Sela)

Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. (Szela)

4 Du talar gerna allt det som till förderf tjenar, med falska tungo.

Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.

5 Derföre skall ock Gud med allo förderfva dig, och sönderkrossa dig, och utu hyddone rycka dig, och utu de lefvandes lande utrota dig. (Sela)

Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. (Szela)

6 Och de rättfärdige skola det se, och frukta sig, och skola le åt honom.

És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

7 Si, det är den man, som icke höll Gud för sina tröst; utan förlät sig uppå sin stora rikedom, och var mägtig till att göra skada.

Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!

8 Men jag skall blifva såsom ett grönt; oliveträ i Guds hus; jag förlåter mig på Guds godhet alltid och förutan ända.

Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.

9 Jag tackar dig evinnerliga, ty du kan väl görat, och vill förbida ditt Namn, ty dine helige hafva der fröjd utinnan.

Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt.