Psaltaren 50
1 En Psalm Assaphs. Herren Gud den mägtige talar, och kallar verldena, ifrå solenes uppgång, allt intill nedergången.
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 Af Zion går upp Guds härliga sken.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Vår Gud kommer, och tiger intet. Förtärande eld går för honom, och omkring honom en mägtig storm.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 Han kallar himmel och jord, att han skall döma sitt folk.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Församler mig mina heliga, som förbundet mer akta än offer.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 Och himlarna skola förkunna hans rättfärdighet; ty Gud är domaren. (Sela)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Hör, mitt folk, låt mig tala; Israel, låt mig ibland dig betyga: Jag Gud är din Gud.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 För ditt offers skull straffar jag dig intet; äro dock dine bränneoffer alltid för mig.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 Jag vill icke taga oxar utu ditt hus, eller bockar utu dine stall;
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Ty all djur i skogenom äro mine, och boskapen på bergen, der de vid tusendetal gå.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Jag känner alla foglar på bergen, och allahanda djur på markene äro för mig.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Om mig hungrade, ville jag intet säga dig deraf; ty jordenes krets är min, och allt det deruti är.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Menar du, att jag oxakött äta vill, eller bockablod dricka?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Offra Gudi tackoffer, och betala dem Högsta ditt löfte.
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 Och åkalla mig i nödene; så vill jag hjelpa dig, så skall du prisa mig.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Men till den ogudaktige säger Gud: Hvi förkunnar du mina rätter, och tager mitt förbund i din mun;
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Efter du dock hatar tuktan, och kastar min ord bakom dig?
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 När du ser en tjuf, så löper du med honom, och hafver din del med horkarlar.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Din mun låter du tala det ondt är, och din tunga bedrifver falskhet.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Du sitter och talar emot din broder; dine moders son förtalar du.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Detta gör du, och jag tiger. Det menar du, att jag skulle vara lika som du; men jag skall straffa dig, och sätta dig det under ögonen.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Märker dock det, I som Gud förgäten, att jag icke en gång bortrycker, och är så ingen förlösare mer.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Den der tack offrar, han prisar mig; och der är vägen, att jag visar honom Guds salighet.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
