Psaltaren 49

1 En Psalm, till att föresjunga, Korah barnas. Hörer till, all folk; akter häruppå, alle I, som på denna tid lefven;

Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

2 Både den menige man och herrar, både rike och fattige; den ene med den andra.

Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

3 Min mun skall tala vishet, och mitt hjerta förstånd.

Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

4 Vi vilje ett godt ordspråk höra, och en skön dikt på harpo spela.

Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

5 Hvi skulle jag frukta mig i de onda dagar, när mina förtryckares ondska omfattar mig?

Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

6 Hvilke sig förlåta uppå sitt gods, och trotsa uppå sina stora rikedomar.

A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

7 Kan dock en broder ingen förlösa, eller Gudi någon försona;

Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

8 Ty det kostar för mycket att förlösa deras själ; så att han måste låta det bestå evinnerliga;

Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

9 Om han ock än länge lefver, och grafvena icke ser.

Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

10 Ty man skall se, att sådana vise dock dö, så väl som de dårar och galne förgås, och måste låta sitt gods androm.

De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

11 Med deras tankar står det alltså: Deras hus vara förutan ända, deras boningar blifva ifrå slägte till slägte, och de hafva stora äro på jordene.

Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.

12 Likväl kunna de icke blifva i sådana värdighet; utan måste hädan såsom fä.

Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

13 Denna deras handel är allsamman galenskap; likväl lofva det deras efterkommande med sin mun. (Sela)

Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)

14 De ligga i helvete såsom får, döden gnager dem; men de fromme skola hasteliga få råda öfver dem, och deras trotsan måste förgås; uti helvete måste de blifva. (Sheol h7585)

Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)

15 Men Gud skall förlösa mina själ utu helvetes våld; ty han hafver upptagit mig. (Sela) (Sheol h7585)

Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol h7585)

16 Sköt der intet om, när en rik varder, om hans huses härlighet stor varder;

Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

17 Ty han skall i sin dödstid intet med sig taga, och hans härlighet far intet efter honom;

Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.

18 Utan han tröstar på detta goda lefvandet, och prisar det, när en gör sig goda dagar.

Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

19 Så fara de efter sina fäder, och få aldrig se ljuset.

Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.

20 Korteliga: När en menniska är i värdighet, och hafver icke förstånd, så far hon hädan såsom fä.

Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.