Psaltaren 49

1 En Psalm, till att föresjunga, Korah barnas. Hörer till, all folk; akter häruppå, alle I, som på denna tid lefven;

A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,

2 Både den menige man och herrar, både rike och fattige; den ene med den andra.

ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!

3 Min mun skall tala vishet, och mitt hjerta förstånd.

Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.

4 Vi vilje ett godt ordspråk höra, och en skön dikt på harpo spela.

Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.

5 Hvi skulle jag frukta mig i de onda dagar, när mina förtryckares ondska omfattar mig?

Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon

6 Hvilke sig förlåta uppå sitt gods, och trotsa uppå sina stora rikedomar.

A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –

7 Kan dock en broder ingen förlösa, eller Gudi någon försona;

testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.

8 Ty det kostar för mycket att förlösa deras själ; så att han måste låta det bestå evinnerliga;

Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –

9 Om han ock än länge lefver, och grafvena icke ser.

hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.

10 Ty man skall se, att sådana vise dock dö, så väl som de dårar och galne förgås, och måste låta sitt gods androm.

Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.

11 Med deras tankar står det alltså: Deras hus vara förutan ända, deras boningar blifva ifrå slägte till slägte, och de hafva stora äro på jordene.

Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.

12 Likväl kunna de icke blifva i sådana värdighet; utan måste hädan såsom fä.

De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.

13 Denna deras handel är allsamman galenskap; likväl lofva det deras efterkommande med sin mun. (Sela)

Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.

14 De ligga i helvete såsom får, döden gnager dem; men de fromme skola hasteliga få råda öfver dem, och deras trotsan måste förgås; uti helvete måste de blifva. (Sheol h7585)

Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)

15 Men Gud skall förlösa mina själ utu helvetes våld; ty han hafver upptagit mig. (Sela) (Sheol h7585)

Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)

16 Sköt der intet om, när en rik varder, om hans huses härlighet stor varder;

Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;

17 Ty han skall i sin dödstid intet med sig taga, och hans härlighet far intet efter honom;

mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.

18 Utan han tröstar på detta goda lefvandet, och prisar det, när en gör sig goda dagar.

Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:

19 Så fara de efter sina fäder, och få aldrig se ljuset.

odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.

20 Korteliga: När en menniska är i värdighet, och hafver icke förstånd, så far hon hädan såsom fä.

Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.