Psaltaren 48

1 En Psalmvisa, Korah barnas. Stor är Herren, och högt berömd, uti vår Guds stad, på hans helga berg.

A Kóráh fiainak zsoltáréneke. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.

2 Det berget Zion är såsom en skön telning, på hvilko hela landet tröster; på den sidone norrut ligger den stora Konungens stad.

Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.

3 Gud är känd i hans palats, att han beskärmaren är.

Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.

4 Ty si, Konungar äro församlade, och med hvarannan framdragne.

Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.

5 De hafva förundrat sig, då de detta sågo; vordo häpne och omstörta.

Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.

6 Bäfvande är dem der påkommet, ångest såsom ene födande qvinno.

Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;

7 Du sönderbråkar skeppen i hafvet, igenom östanväder.

A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.

8 Såsom vi hört hafve, så se vi det på Herrans Zebaoths stad, vår Guds stad. Gud håller honom vid magt evinnerliga. (Sela)

A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! (Szela)

9 Gud, vi förbide dina godhet i ditt tempel.

A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.

10 Gud, såsom ditt Namn, så är ock ditt lof, allt intill verldenes ändar; din högra hand är full med rättfärdighet.

A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.

11 Berget Zion fröjde sig, och Juda döttrar vare glada, för dina rätters skull.

Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.

12 Går omkring Zion och beskåder det; täljer dess torn;

Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.

13 Gifver granna akt uppå dess murar, och upphöjer dess palats; på det man derom må förkunna för efterkommanderna.

Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek:

14 Ty denne Guden är vår Gud, alltid och evinnerliga; han förer oss såsom ungdomen.

Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!