Psaltaren 44

1 En undervisning Korah barnas, till att föresjunga. Gud, vi hafve med våra öron hört, våre fäder hafva det förtäljt oss, hvad du i deras dagar gjort hafver fordom.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Du hafver med dine hand fördrifvit Hedningarna; men dem hafver du insatt. Du hafver förderfvat folken; men dem hafver du utvidgat.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 Ty de hafva icke intagit landet genom sitt svärd, och deras arm halp dem intet; utan din högra hand, din arm och ditt ansigtes ljus; ty du hade ett behag till dem.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Gud, du äst den samme min Konung, som Jacob hjelp tillsäger.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Igenom dig skole vi nederslå våra fiendar. I ditt Namn vilje vi undertrampa dem som sig emot oss sätta.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Ty Jag förlåter mig icke uppå min båga, och mitt svärd kan intet hjelpa mig;

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 Utan du hjelper oss ifrå våra fiendar, och gör dem till skam, som hata oss.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 Vi vilje dagliga berömma oss af Gudi, och tacka dino Namne evinnerliga. (Sela)

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 Hvi bortdrifver du då nu oss, och låter oss till skam varda; och drager icke ut i vårom här?

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Du låter oss fly för våra fiendar, att de, som oss hata, skola beröfva oss.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Du låter uppäta oss såsom får, och förströr oss ibland Hedningarna.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Du säljer ditt folk förgäfves, och tager der intet före.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Du gör oss till smälek vårom grannom; till spott och hån dem som omkring oss äro.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Du gör oss till ett ordspråk ibland Hedningarna, och att folken rista hufvudet öfver oss.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Dagliga är min smälek för mig, och mitt ansigte är fullt med skam;

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 Att jag måste de försmädare och lastare höra, och fienderna och de hämndgiruga se.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 Allt detta är öfver oss kommet, och vi hafve dock intet förgätit dig, eller otroliga i ditt förbund handlat.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 Vårt hjerta är icke affallet, eller vår gång viken ifrå din väg;

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 Att du så sönderslår oss ibland drakar, och öfvertäcker oss med mörker.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 Om vi vår Guds Namn förgätit hade, och våra händer upplyft till en främmande Gud;

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 Det kunde Gud väl finna. Nu känner han ju vår hjertans grund.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 Ty vi varde ju dagliga för dina skull dräpne, och äro räknade såsom slagtefår.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Uppväck dig, Herre; hvi sofver du? Vaka upp, och bortdrif oss icke med allo.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 Hvi fördöljer du ditt ansigte; och förgäter vårt elände och tvång?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 Ty vår själ är nederböjd till jordena; vår buk låder vid jordena.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Statt upp, hjelp oss, och förlös oss, för dina godhets skull.

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!