Psaltaren 41

1 En Psalm Davids, till att föresjunga. Säll är den, som låter sig vårda; om den fattiga; honom skall Herren hjelpa i den onda tiden.

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

2 Herren skall bevara honom, och hålla honom i lifve, och låta honom gå väl på jordene, och icke gifva honom uti hans fiendars vilja.

Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

3 Herren skall vederqvicka honom på hans sotesäng; du hjelper honom ifrån alla hans krankhet.

Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

4 Jag sade: Herre, var mig nådelig; hela mina själ, ty jag hafver syndat emot dig.

Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

5 Mine ovänner talade ondt emot mig: När kan han dö, och hans namn förgås?

Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

6 De komma till att skåda, och menat dock intet af hjertat; utan söka något, det de lasta måga, gå bort och förat ut.

Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.

7 Alle de som mig hata, tassla tillhopa emot mig, och tänka ondt öfver mig.

Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

8 De hafva beslutit ett skalkastycke öfver mig: När han ligger, skall han intet uppstå igen.

Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

9 Och min vän, den jag mig betrodde, den mitt bröd åt, trampade mig under fötterna.

Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

10 Men du, Herre, var mig nådelig, och hjelp mig upp, så vill jag vedergälla dem.

De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

11 Derpå märker jag, att du ett behag till mig hafver, att min fiende icke skall glädja sig öfver mig.

Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

12 Men mig uppehåller du för mina fromhets skull, och ställer mig inför ditt ansigte evinnerliga.

Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.

13 Lofvad vare Herren, Israels Gud, ifrån nu, allt intill evighet. Amen, Amen.

Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!