Psaltaren 38
1 En Psalm Davids, till åminnelse. Herre, straffa mig icke i dine vrede, och näps mig icke i dine grymhet.
Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
2 Ty din skott äro fastnad i mig, och din hand trycker mig.
Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
3 Det är intet helbregda på min kropp, för ditt hots skull; och ingen frid är i minom benom, för mina synders skull.
Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
4 Ty mina synder gå öfver mitt hufvud; såsom en tung börda äro de mig för svåra vordna.
Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
5 Min sår lukta och ruttna, för min galenskaps skull.
Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Jag går krokot och mycket luto; hela dagen går jag sorgse.
Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
7 Ty mina länder borttorkas med allo, och intet helbregda är på minom kropp.
Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
8 Jag är allt för mycket förkrossad och sönderslagen; jag ryter för mins hjertas oros skull.
Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
9 Herre, för dig är allt mitt begär; och min suckan är dig intet fördold.
Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
10 Mitt hjerta bäfvar; min kraft hafver mig förlåtit, och mins ögons ljus är icke när mig.
Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
11 Mine vänner och fränder stå gent mot mig, och se mina plågo, och mine näste träda fast fjerran.
Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
12 Och de der efter mina själ stå, de gildra för mig; och de som mig ondt vilja, rådslå huru de skada göra måga, och gå om med all list.
Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
13 Men jag måste vara såsom en döfver, och höra intet; och såsom en dumbe, den sin mun intet upplåter;
De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Och måste vara såsom en den der intet hörer, och den der ingen gensvar i sinom mun hafver.
Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
15 Men jag bidar, Herre, efter dig; du, Herre min Gud, varder mig hörandes.
Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
16 Ty jag tänker, att de ju icke skola glädjas öfver mig; om min fot stapplade, skulle de högeligen berömma sig öfver mig.
Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
17 Ty jag är gjord till att lida, och min värk är alltid för mig.
Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
18 Ty jag gör mina missgerning kunnoga, och sörjer för mina synd.
Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
19 Men mine fiender lefva, och äro mägtige; de mig utan skuld hata, äro store.
De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
20 Och de mig ondt göra för godt, sätta sig emot mig; derföre, att jag far efter det godt är.
s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
21 Förlåt mig icke, Herre; min Gud, var icke långt ifrå mig.
Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
22 Skynda dig till att göra mig bistånd, Herre, min hjelp.
Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
