Psaltaren 35

1 En Psalm Davids. Herre, trät med dem som med mig träta; strid emot dem som på mig strida.

Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

2 Tag sköld och spjut, och statt upp till att hjelpa mig.

Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

3 Drag fram glafven, och beskydda mig emot mina förföljare. Säg till mina själ: Jag är din hjelp.

Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

4 Skämme sig, och varde bespottade, alle de som efter mina själ stå; vände tillrygga, och varde till skam, de som mig ondt vilja;

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

5 Varde såsom agnar för väder, och Herrans Ängel bortdrifve dem.

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

6 Deras väg varde mörk och slipper; och Herrans Ängel förfölje dem.

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

7 Ty de hafva utan sak ställt mig sin nät till förderf, och hafva utan skuld grafvit mine själ en grop.

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

8 Han varde oförsedt öfverfallen, och hans nät, som han ställt hafver, fånge honom; och han varde deruti öfverfallen.

Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

9 Men min själ fröjde sig af Herranom, och vare glad af hans hjelp.

Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

10 All min ben säge: Herre, ho är din like? du som hjelper den elända ifrå den honom för stark är, och den elända och fattiga ifrå sina röfvare.

Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

11 Der träda vrång vittne fram, och de vittna öfver mig, dess jag intet skyldig är.

Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

12 De göra mig ondt för godt, att min själ måste vara, såsom hon intet godt gjort hade.

Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13 Men jag, när de kranke voro, drog en säck uppå; plågade mig med fastande, och bad träget af hjertat.

Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

14 Jag höll mig, såsom det hade varit min vän och broder. Jag gick sorgse, såsom den der sörjer om sine moder.

Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15 Men de glädja sig öfver min skada, och församla sig; de halte församla sig emot mig oförsedt; de rifva, och hålla intet upp.

Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

16 Med dem, som skrymta och begabba för bukens skull, bita de sina tänder tillsamman öfver mig.

Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17 Herre, huru länge vill du se häruppå? Fräls dock mina själ ifrå deras buller, och mina ensamma ifrå de unga lejon.

Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

18 Jag vill tacka dig uti den stora församlingene, och ibland mycket folk vill jag prisa dig.

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

19 Låt dem icke glädja sig öfver mig, som mig utan skäl fiender äro; eller begabba med ögonen, som utan skuld hata mig.

Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

20 Ty de akta göra skada, och söka falska saker emot de stilla i landena;

Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

21 Och gapa med sin mun vidt upp emot mig, och säga: Så, så, det se vi gerna.

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

22 Herre, du ser det, tig icke. Herre, var icke långt borto ifrå mig.

Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

23 Uppväck dig, och vaka upp till min rätt, och till mina sak, min Gud och Herre.

Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

24 Herre, min Gud, döm mig efter dina rättfärdighet, att de icke skola glädja sig öfver mig.

Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

25 Låt dem icke säga i sin hjerta: Så, så, det ville vi. Låt dem icke säga: Vi hafve uppsvulgit honom.

Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

26 Skämme sig, och till blygd varde, alle de som glädja sig öfver min ofärd. Varde med blygd och skam iklädde de som berömma sig emot mig.

Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

27 Berömme och glädje sig de som mig unna, att jag behåller rätt; och alltid säge: Lofvad vare Herren högeliga, den sinom tjenare godt vill.

Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

28 Och min tunga skall tala om dine rättfärdighet, och prisa dig dagliga.

Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.