Psaltaren 22
1 En Psalm Davids, till att föresjunga, om hindena som bittida jagad varder. Min Gud, min Gud, hvi hafver du öfvergifvit mig? Jag ryter; men min hjelp är fjerran.
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Min Gud, om dagen ropar jag, så svarar du intet; och om nattena tiger jag ock intet.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Men du äst helig, du som bor ibland Israels lof.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 Våre fäder hoppades uppå dig; och då de hoppades, halp du dem ut.
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 Till dig ropade de, och vordo hulpne; de hoppades på dig, och vordo icke till skam.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Men jag är en matk, och icke menniska; menniskors gabberi, och folks föraktelse.
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 Alle de som mig se, bespotta mig, gapa upp med munnen, och rista hufvudet:
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 Han klage det Herranom; han hjelpe honom ut, och undsätte honom, om han hafver lust till honom.
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Ty du hafver dragit mig utu mitt moderlif; och vast min tröst, då jag än vid mine moders bröst låg.
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 På dig är jag kastad utaf moderlifvet; du äst min Gud, allt ifrå mine moders lif.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 Var icke långt ifrå mig; ty ångest är hardt när; ty här är ingen hjelpare.
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Store stutar hafva belagt mig; fete oxar hafva omhvärft mig.
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 De uppgapa med sin mun emot mig, såsom ett glupande och rytande lejon.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Jag är utgjuten såsom vatten; all min ben hafva skiljts åt; mitt hjerta i mitt lif är såsom ett smält vax.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Mina krafter äro borttorkade, såsom ett stycke af en potto; och min tunga lådar vid min gom, och du lägger mig uti dödsens stoft.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Ty hundar hafva kringhvärft mig, och de ondas rote hafver ställt sig omkring mig; mina händer och fötter hafva de genomborrat.
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 Jag måtte tälja all min ben; men de skåda och se sin lust på mig.
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 De byta min kläder emellan sig, och kasta lott om min klädnad.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 Men du, Herre, var icke fjerran; min starkhet, skynda dig till att hjelpa mig.
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Fria mina själ ifrå svärdet, mina ensamma ifrå hundarna.
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Hjelp mig utu lejonens mun, och fria mig ifrån enhörningarna.
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Jag vill predika ditt Namn minom brödrom; jag vill prisa dig i församlingene.
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 Lofver Herran, I som frukten honom; honom äre all Jacobs säd, och honom vörde all Israels säd.
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 Ty han hafver icke föraktat eller försmått dens fattiga eländhet; och icke förskylt sitt ansigte för honom; och då han ropade till honom, hörde han det.
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 Dig vill jag prisa, uti den stora församlingene; jag vill betala mitt löfte inför dem som frukta honom.
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 De elände skola äta, att de mätte varda; och de som efter Herran fråga, skola prisa honom; edart hjerta skall lefva evinnerliga.
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Tänke derpå alla verldenes ändar, och omvände sig till Herran; och alla Hedningars slägter tillbedje för honom.
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 Herren hafver ett rike, och han råder ibland Hedningarna.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Alle fete på jordene skola äta, och tillbedja; för honom skola knäböja alle de som i stoft ligga, och de der med bekymmer lefva.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Han skall få ena säd, den honom tjenar; om Herran skall man förkunna intill barnabarn.
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 De skola, komma och predika hans rättfärdighet de folke, som födas skall, att han det gör.
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
