Psaltaren 16
1 Ett gyldene klenodium Davids. Bevara mig, Gud; förty jag tröstar uppå dig.
Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2 Jag hafver sagt till Herran: Du äst ju Herren; jag måste för dina skull lida.
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3 För de heliga, som på jordene äro, och för de härliga, till dem hafver jag allt mitt behag.
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4 Men de som efter en annan löpa, skola stor bedröfvelse hafva; jag vill icke offra deras drickoffer med blod, eller föra deras namn i minom mun.
Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5 Men Herren är mitt gods och min del; du uppehåller min arfvedel.
Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6 Lotten är mig fallen i det lustiga; mig är en skön arfvedel tillfallen.
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7 Jag lofvar Herran, den mig råd gifvit hafver; tukta mig också mine njurar om nattena.
Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8 Jag hafver Herran för ögon alltid: ty han är mig på högra handene; derföre skall jag väl blifva vid mig.
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9 Derföre gläder sig mitt hjerta, och min ära är glad, och mitt kött skall säkert ligga.
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10 Ty du skall icke låta mina själ uti helvete; och icke tillstädja, att din Helige ser förgängelse. (Sheol h7585)
Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
11 Du kungör mig vägen till lifvet; för dig är glädje tillfyllest, och lustigt väsende på dine högra hand evinnerliga.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
