< Psaltaren 147 >

1 Lofver Herran; ty att lofva vår Gud är en kostelig ting; det lofvet är ljufligit och dägeligit.
Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
2 Herren bygger Jerusalem, och sammanhemtar de fördrefna i Israel.
Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3 Han helar dem som ett förkrossadt hjerta hafva, och förbinder deras sveda.
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4 Han räknar stjernorna, och nämner dem alla vid namn.
Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
5 Vår Herre är stor, och stor är hans magt; och det är obegripeligit, huru han regerar.
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6 Herren upprättar de elända, och slår de ogudaktiga till jordena.
Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7 Sjunger till skiftes Herranom med tacksägelse, och lofver vår Gud med harpo;
Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8 Den himmelen med skyar betäcker, och gifver regn på jordena; den gräs på bergen växa låter;
A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Den boskapenom sitt foder gifver; dem unga korpomen, som ropa till honom.
A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10 Han hafver inga lust till hästars starkhet; icke heller behag till någors mans ben.
Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11 Herren hafver behag till dem som frukta honom; dem som uppå hans godhet hoppas.
Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12 Prisa, Jerusalem, Herran; lofva, Zion, din Gud.
Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13 Ty han gör bommarna fasta för dina portar, och välsignar din barn i dig.
Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14 Han skaffar dinom gränsom frid, och mättar dig med bästa hvete.
Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15 Han sänder sitt tal uppå jordena; hans ord löper snarliga.
Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16 Han gifver snö såsom ull; han strör rimfrost såsom asko.
Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17 Han kastar sitt hagel såsom betar. Ho kan blifva för hans frost?
Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
18 Han säger, så försmälter det; han låter sitt väder blåsa, så töar det upp.
Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19 Han kungör Jacob sitt ord, Israel sina seder och rätter.
Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20 Så gör han ingom Hedningom; ej heller låter dem veta sina rätter. Halleluja.
Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

< Psaltaren 147 >