Psaltaren 147

1 Lofver Herran; ty att lofva vår Gud är en kostelig ting; det lofvet är ljufligit och dägeligit.

Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.

2 Herren bygger Jerusalem, och sammanhemtar de fördrefna i Israel.

Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.

3 Han helar dem som ett förkrossadt hjerta hafva, och förbinder deras sveda.

Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;

4 Han räknar stjernorna, och nämner dem alla vid namn.

számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.

5 Vår Herre är stor, och stor är hans magt; och det är obegripeligit, huru han regerar.

Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.

6 Herren upprättar de elända, och slår de ogudaktiga till jordena.

Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.

7 Sjunger till skiftes Herranom med tacksägelse, och lofver vår Gud med harpo;

Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!

8 Den himmelen med skyar betäcker, och gifver regn på jordena; den gräs på bergen växa låter;

A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;

9 Den boskapenom sitt foder gifver; dem unga korpomen, som ropa till honom.

megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.

10 Han hafver inga lust till hästars starkhet; icke heller behag till någors mans ben.

Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.

11 Herren hafver behag till dem som frukta honom; dem som uppå hans godhet hoppas.

Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.

12 Prisa, Jerusalem, Herran; lofva, Zion, din Gud.

Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!

13 Ty han gör bommarna fasta för dina portar, och välsignar din barn i dig.

Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.

14 Han skaffar dinom gränsom frid, och mättar dig med bästa hvete.

Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;

15 Han sänder sitt tal uppå jordena; hans ord löper snarliga.

ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;

16 Han gifver snö såsom ull; han strör rimfrost såsom asko.

ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,

17 Han kastar sitt hagel såsom betar. Ho kan blifva för hans frost?

dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?

18 Han säger, så försmälter det; han låter sitt väder blåsa, så töar det upp.

Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,

19 Han kungör Jacob sitt ord, Israel sina seder och rätter.

Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.

20 Så gör han ingom Hedningom; ej heller låter dem veta sina rätter. Halleluja.

Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!