Psaltaren 146

1 Halleluja. Lofva Herran, min själ.

Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

2 Jag vill lofva Herran, så länge jag lefver, och lofsjunga minom Gud, så länge jag här är.

Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

3 Förlåter eder icke uppå Förstar; de äro menniskor, de kunna intet hjelpa.

Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

4 Ty menniskones ande måste sin väg, och hon måste åter till jord varda; då äro förtappade alle hennes anslag.

Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

5 Säll är den, hvilkens hjelp Jacobs Gud är; hvilkens hopp på Herran hans Gud står;

Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

6 Den himmelen, jordena, hafvet och allt det derinne är, gjort hafver; den tro håller evinnerliga;

A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

7 Den rätt skaffar dem som våld lida: den de hungroga spisar. Herren löser de fångna.

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

8 Herren gör de blinda seende; Herren upprättar de som nederslagne äro; Herren älskar de rättfärdiga.

Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

9 Herren bevarar de främlingar och faderlösa, och uppehåller enkorna, och tillbakavänder de ogudaktigas väg.

Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

10 Herren är Konung evinnerliga, din Gud, Zion, förutan ända. Halleluja.

Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!