Psaltaren 138

1 Davids. Jag tackar dig af allo hjerta; inför gudarna vill jag lofsjunga dig.

Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

2 Jag vill tillbedja emot ditt helga tempel, och tacka dino Namne för dina godhet och trohet; ty du hafver gjort ditt Namn härligit öfver all ting, genom ditt ord.

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

3 När jag åkallar dig, så bönhör mig, och gif mine själ stora kraft.

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

4 Herre, alle Konungar på jordene tacka dig, att de höra dins muns ord;

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

5 Och sjunga på Herrans vägom, att Herrans ära stor är.

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

6 Ty Herren är hög, och ser uppå det nedriga, och känner de högmodiga. fjerran.

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

7 Om jag midt i ångest vandrar, så vederqvicker du mig, och räcker dina hand öfver mina fiendars vrede; och hjelper mig med dine högra hand.

Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

8 Herren skall göra der en ända uppå för mina skuld; Herre, din godhet är evig; förlåt dock icke dina händers verk.

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!