Psaltaren 132
1 En visa i högre choren. Tänk, Herre, uppå David, och uppå allt hans lidande;
Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2 Hvilken Herranom svor, och lofvade dem mägtiga i Jacob:
Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3 Jag vill icke gå i mins hus hyddo, eller lägga mig på mine sängs lägre;
nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4 Jag vill icke låta mina ögon sofva, eller mina ögnalock sömnoga vara;
nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5 Tilldess jag må finna ett rum för Herranom, till en boning dem mägtiga i Jacob.
mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6 Si, vi höre derom i Ephrata; vi hafve funnit det på skogsmarkene.
Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7 Vi vilje gå in uti hans boningar, och tillbedja inför hans fotapall.
Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8 Herre, statt upp till dina ro, du och din magts ark.
Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9 Låt dina Prester kläda sig med rättfärdighet, och dina heliga glädja sig.
Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10 Tag icke bort dins smordas regemente, for din tjenare Davids skull.
Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11 Herren hafver svorit David en sannan ed, der skall han intet ifrå träda: Jag skall sätta dig dins lifs frukt uppå din stol.
Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12 Om dina barn hålla mitt förbund, och min vittnesbörd, som jag dem lärandes varder, så skola ock deras barn sitta på dinom stol evinnerliga.
ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13 Ty Herren hafver utvalt Zion, och hafver lust till att bo der.
Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14 Detta är min hvila evinnerliga, här vill jag bo; ty här behagar mig väl.
ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15 Jag vill välsigna dess spis, och gifva dess fattigom bröd nog.
Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16 Dess Prester vill jag bekläda med salighet, och dess helige skola glädja sig.
papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17 Dersammastäds skall uppgå Davids horn; jag hafver tillredt minom smorda ena lykto.
Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18 Hans fiendar vill jag bekläda med skam; men öfver honom skall hans krona blomstras.
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
