Psaltaren 130

1 En visa i högre choren. Utu djupen ropar jag till dig, Herre.

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 Herre, hör mina röst; låt din öron akta uppå mins böns röst.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 Om du, Herre, vill tillräkna synderna, Herre, ho kan blifva beståndandes?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 Ty när dig är förlåtelse, att man skall frukta dig.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 Jag vänter efter Herran; min själ vänter, och jag hoppas uppå hans ord.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 Min själ vänter efter Herran, ifrå den ena morgonväkten till den andra.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Israel hoppes uppå Herran; ty när Herranom är nåd, och mycken förlossning när honom.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 Och han skall förlossa Israel ifrån alla hans synder.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.