Psaltaren 130

1 En visa i högre choren. Utu djupen ropar jag till dig, Herre.

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 Herre, hör mina röst; låt din öron akta uppå mins böns röst.

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 Om du, Herre, vill tillräkna synderna, Herre, ho kan blifva beståndandes?

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 Ty när dig är förlåtelse, att man skall frukta dig.

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 Jag vänter efter Herran; min själ vänter, och jag hoppas uppå hans ord.

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 Min själ vänter efter Herran, ifrå den ena morgonväkten till den andra.

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 Israel hoppes uppå Herran; ty när Herranom är nåd, och mycken förlossning när honom.

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 Och han skall förlossa Israel ifrån alla hans synder.

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!